Felvidék

Mivel a Trianon után megmaradt Magyarország jórészt megegyezik ezzel a korábban törökök által dúlt résszel, annak, aki a román, gót vagy reneszánsz mûvészet magyar példáit szeretné tanulmányozni, leginkább Erdélyben vagy Szlovákiában kell ezeket keresnie. Ami például gótikus templomépítészetünk legfontosabb példáit illeti, ezek ugyancsak vagy Szlovákiában (Pozsony, Kassa, Lôcse, Bártfa stb.) vagy a ma Romániához tartozó Erdélyben (Kolozsvár, Brassó, Segesvár, Medgyes, Nagyszeben stb.) találhatók.

Ezúttal a szlovákiai gótikáról szólunk, azon belül is Kelet-Szlovákia néhány gótikus mûemlék templomáról. Mielôtt ezt megtesszük, emlékeztetnünk kell az olvasót arra, hogy Szlovákia (ill. a közelmúltig Csehszlovákia) csak Trianon óta létezik önálló országként. A mai Szlovákia korábban Magyarország északi részét alkotta, amelyet Felvidéknek vagy Felföldnek hívtak részben északi elhelyezkedése, részben döntôen hegyes tájai miatt.
Ami a népességet illeti, a Felvidék déli részén többségében magyarok, attól északra szlovákok laktak. A mai fôvárosban, Pozsonyban (Bratislava), a bányavárosokban, valamint az északon elterülô Szepességben (Spi‰) a német telepesek voltak többségben, és ôk általában is jelentôs szerepet játszottak a városi építészetben. Kelet-Szlovákiában még ruszinok is éltek, de nem annyira a városokban. A lakosság etnikai összetétele mára jelentôsen megváltozott: a magyarok aránya csökkent (habár Dél-Szlovákiában még mindig jelentôs) és németek alig maradtak. Azok közül a magyarok közül, akik a háború után nem lettek kitelepítve, vagy nem hagyták el az országot önként, sokan beolvadtak a szlovákságba. Az asszimilációt – szemben az erdélyivel – az is segítette, hogy a szlovákok és a magyarok vallása megegyezett, döntôen római katolikus, kisebb részben evangélikus vagy református volt.

A középkorban Felvidék Európa egyik leggazdagabb vidéke volt. Európában itt bányászták a legtöbb ezüstöt, és itt volt a legjelentôsebb az aranybányászat is. Ez magyarázza a felvidéki városok, és különösen a közép-szlovákiai bányavárosok pompás középkori épületeit. De Kelet-Szlovákiában is gyönyörû városok vannak. A XVII. század végén I. Lipót király például a kassai dómot Magyarország legszebb templomaként említi.
Ha a turista ma Kelet-Szlovákiában jár, azt tapasztalja, hogy nagyon kevés nyugati autót lát, pedig az utak jók, az árak a magyarországinál alacsonyabbak, a közlekedés olcsóbb. Igaz, 2003. nyarától Szlovákia rohamléptekkel igyekszik a benzin, a szolgáltatások és a termékek ára terén Európához ‘felzárkózni’.

Míg a kommunizmus idején Szlovákiában is szürkeség ült mindenre, és a mûemlékek egy jelentôs részét elhanyagolták, addig a rendszerváltozás után a városközpontok hirtelen kicsinosodtak. Ennek különösen szép példája Kassa (Kosice), amelynek polgármestere a jelenlegi államelnök volt, Rudolf Schuster. Schusternek jelentôs része volt a város megszépítésében. Egyébként a közelmúltban ô volt az, aki októberi magyarországi látogatása elôtt azt javasolta, hogy ne várjuk meg az Európai Unióhoz való csatlakozást, engedjük a két ország állampolgárait a kb. 600 km hosszú közös államhatáron át olyan szabadon közlekedni, amilyen szabadon az az Unióban szokás.
A magyar határhoz legközelebb Kassa fekszik. Kassa már a XIV. században (Buda után) az ország második legjelentôsebb városa volt. Ezt megelôzôen, már 1243 körül szabad királyi város lett. Körülbelül ez idô tájt vándoroltak be a városba a flamand és szász telepesek.

A korábbi évszázadokban Kelet-Szlovákia jelentôs része az egri egyházmegyéhez tartozott, így Kassa is, amely csak 1804-ben lett püspöki székhely. Katedrálisának védôszentje Árpád-házi Szt. Erzsébet, II. Endre magyar király lánya. Erzsébet magyar, férje pedig (Wartburg várának ura) német volt, így mindkét nemzet saját szentjei közt tiszteli, s talán ezért választották a várost lakó magyarok és németek már a XIII. sz. végén védôszentjükké. A dóm fôoltára (1474-7) az oltárszekrény gyönyörû szobraival és az oltárszárnyak 48 táblaképével (három sorozatban) valószínüleg a világ egyik legszebb gótikus szárnyas oltára. A táblaképek közül kiemelkedik az Árpád-házi Szt. Erzsébet életét bemutató ciklus. Egy másik jelentôs gótikus oltár, a Mária látogatása a jobb oldalhajó szentélyében található. Kiemelkedô jelentôségû a tizenhat méter magas, kôbôl faragott gótikus szentségház, valamint a prágai Szt. Vitus székes-egyházéhoz hasonló királygaléria és kettôs lépcsô, továbbá a három díszes bejárati kapu.

Továbbutazva északra a következô jelentôs mûemlék város Eperjes (Pre‰ov). Ahogy Kassára, úgy Eperjesre is jellemzô a fôtemplománál kiszélesedô fôutca. Nem messze Eperjestôl, egy kisebb településen, Kisszebenben (Sabinov) is szép gótikus szárnyas oltárt találhatunk. Igaz, ez csak másolat, mert (mint ahogy több más felvidéki és erdélyi szárnyas oltár esetében is) az eredeti Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában, található.
Némi kitérôt jelent, de nagyon megéri, ha ellátogatunk a fôútvonaltól északra Szlovákia egyik legmeghittebb és legszebb fôterû városába, Bártfára (Bardejov). Szép házai és sokszor ékszeres dobozhoz hasonlított gótikus városházája mellett legfôbb látványossága a Szt. Egyed templom. Akkor értékeljük csak igazán, hogy itt egyetlen templomban tizenegy gótikus oltár maradt fenn (jóllehet még Kassának is ajándékoztak az oltárokból), ha meggondoljuk, hogy például Angliában egyetlen szárnyas oltár se élte túl a vallásháborúkat és a polgárháborút. Pedig Bártfa is alapvetôen német város, s a protestantizmus fellegvára volt. A szélsôségesek követelték is a gótikus berendezés megsemmisítését, de a mérsékeltek ezt megakadályozták. Itt nem a neogót fôoltár, hanem a gótikus mellékoltárok a jelentôsek. Közülük a legszebb a fôoltártól balra található Jézus születése oltár, amely egyben Szlovákia legfontosabb késôgótikus oltára. Itt is van egy gyönyörû kô szentségház, amely szintén a kassai mester munkája. (A tridenti zsinatig ebben ôrizték az oltáriszentséget, oltáron való elhelyezése csak késôbb lett általános.)
A turistának külön öröm, hogy ezekrôl a templomokról ma már szép kivitelezésû, idegen nyelveken írott, tárgyilagos könyveket lehet kapni. Igaz, magyarul még mindig nem jelentek meg, de az angol és német szövegben a magyar történelmi személyneveket legalább magyarul és helyesen írják (és nem szlovákosítva), s nem tesznek úgy, mintha ezer évig nem lett volna közük Magyarországhoz. Ez nem volt mindig természetes!
Ha Eperjesrôl nyugatra folytatjuk utunkat, a Szepességbe érkezünk. Ez a múltban fôleg németek (szászok) által lakott vidék különösen gazdag mûemlékekben. Egyházi székhelye Szepeshely (Spi‰ská Kapitula), amely a legnagyobb felvidéki várral, a Szepesvárral szembeni dombon helyezkedik el. A XI. században alapított templomban egy 1317-bôl származó, Károly Róbert magyar királyt ábrázoló freskó található. Az 1499-ben épített késô gótikus Zápolya-kápolnában van a Mária megkoronázása-oltár. A másik talán legszebb gótikus oltár a Mária halála. Az egész, fallal körülvett káptalani épületegyüttes mûemléki védelem alatt áll.

A Szepesség mûemlékekben leggazdagabb városa Lôcse (Levoca). Legnevezetesebb temploma a Szt. Jakab templom, amely egy sor XV. századi gótikus szárnyas oltárral dicsekedhet. Közülük a legnevezetesebb a világon a legmagasabb (18,62 m) fôoltár (1507-17). Alkotója Lôcsei Pál mester (kb. 1460-1537), akinek életérôl nem sokat tudunk, valószínûleg Veit Stoss krakkói mûhelyében tanult. A fôoltáron kívül a Jézus születése-oltár is az ô mûve. Szobrait mozgalmasság és nagy kifejezô erô jellemzi. Ez már a gótikából a reneszánszba átmenô periódus jellegzetessége.
Hasonlóképpen gótikus és reneszánsz részletekbôl áll össze Lôcse másik legnevezetesebb épülete, a Városháza, amely a fôtéren a Szt. Egyed templom mellett áll, s ma Szepesi Múzeumként funkcionál. Ezt az épületet szinte minden magyar ismeri Mikszáth Fekete város címû regényébôl, vagy az annak alapján készített filmbôl.
Lôcse környékén további fontos, bár kisebb léptékû gótikus templomokat is találunk, így Szepes-csütörtökön (Spi‰ska ·tvortok), Iglón (Spi‰ská Nová Ves), Zsigrán (Îehra), vagy a ma már Poprád külvárosának számító Szepesszombaton (Spi‰ská Sobota).

Bár Kelet-Szlovákia városaiban más építészeti korszakok alkotásai is megtalálhatók, a városokat domináló legfôbb egyházi – és sokszor világi – épületek a gótika nagyszerûségét hirdetik. A gótika ide némi késéssel érkezett, késôbb, mint Nyugat-Európába, de sajátos atmoszférájú és igen jelentôs alkotásokat hagyott hátra.

Abkarovits Endre